Embertani típusok

Bororo

2017. október 01. - Proke

thm_0014030381.jpgthm_0014030381_1.jpg

Leírás:

A legészakibb pampid variáns, gyakran keveredett a helyi lagid elemekkel, de egyedi jellegzetességekkel rendelkezik.

A brazíliai Mato Grosso és Kelet-Bolívia szubtrópusi szavannáin és erdőségeiben őshonos. Tipikus a bororo törzseknél, a nevét is innen kapta. Kevertebb formában megtalálható a Bakairi és Nahukuá törzsnél, ill. a Gran Chaco más népcsoportjainál.

A bororo változathoz tartozók népessége az európai gyarmatosítók érkezése után drámai módon lecsökkent és ma már csak néhány ezer főt számlál.

 

Fizikai vonások:

Közepesen sötét tónusú, olajbarna színű bőr, egyenes és fekete, ritkán enyhén hullámos hajjal. Viszonylag magas termetű, arányos, atlétikus testalkatú. Rövid koponyaformájú, a koponyaboltozat magas, enyhén hypsicran. Közepesen széles orrú, az orr egyenes és viszonylag magas helyzetű. Az arc szögletes formájú és robosztus felépítésű, a csontos szemöldökívek erősek, a homlok széles. A szemrés enyhén ferde állású, az ajkak teltek, a testszőrzet gyönge.

Pampid (klasszikus)

thm_0014028260.jpgthm_0014028260_1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leírás:

A dél-amerikai Gran Chaco és a Pampák (spanyolul Pampas) őshonos típusa.

A pampák déli részén a patagoniddal, a Gran Chaco és a Paraguay-folyó vidékén az amazoniddal kevert variánsai mutathatóak ki. A 18. században a chilei Mapuche törzshöz tartozó csoportok benyomultak a pampákra és az ottani őslakos törzsekkel, főleg a Puelche törzzsel keveredtek, ezért a Puelche törzsben andid keveredésű variánsa volt kimutatható.

Tipikus a pampid típus a Chorote, Chané, Mataco, Kadiweu, Pilagá, Toba, Wichí, Mocoví, Abipón és a már kihalt Charrúa törzsnél.

 

Napjainkban a tiszta pampid variáns már ritka, manapság főleg az europid, amazonid és andid keveredésű formái fordulnak elő.

 

Fontos szerepet tölt be a paraguayi mesztic (europid – amerind keverék) népesség embertani összetételében.

 

Fizikai vonások:

Közepesen sötét tónusú, olajbarna bőrszín, egyenes fekete haj, ritkán hullámos. Testmagassága a közepestől a magasig terjed (a felnőtt férfiak átlagtermete 168-174 cm közötti). Az alsó végtagok a törzshöz képest rövidek. Izmos, atlétikus testalkatú, de nem annyira robosztus, mint a patagonid. Középhosszú vagy enyhén rövid koponyaformájú, a koponya viszonylag magas. Az orr viszonylag keskeny, magas fekvésű és egyenes. Az arc felépítése gracilisebb és hosszabb, mint a patagonidnál. Az ajkak teltek, a testszőrzet gyönge, a szemrés enyhén ferde állású.

Patagonid

thm_0014026291.jpgthm_0014026291_1.jpg

Leírás:

Egykoron Patagónia hűvös síkságait és a száraz pampák (Pampas Secas) vidékét benépesítő típus. Nevét a dél-amerikai (dél-argentínai és dél-chilei) Patagonia régióról kapta. A 18. században a chilei Mapuche törzs csoportjai betörtek a pampákra és visszaszorították a patagonid típust, a 19. sz. utolsó negyedében pedig az argentín hadsereg megszállta Patagóniát, ekkor megkezdődött a meszticizációjuk, azaz az europid népességgel való keveredésük. Valószínűleg volt néhány nagyon magas és extrém erős alváltozatuk is, mint pl. a kihalt Tiremenen törzs. Ma már csak a Tehuelche törzs tagjaiban található meg, de többnyire ott is meszticizált formában. A Selknam törzsben a patagonid enyhén fuegid keveredésű változata volt a jellemző, a törzs utolsó „tisztavérű” tagja az 1970-es években halt meg.

 

Egykori elterjedési területe Patagonia és a Pampák (spanyolul Pampas) déli része, az ún. száraz Pampák (spanyolul Pampas Secas).

 

Fizikai vonások:

olajbarna bőr, egyenes szálú fekete, ritkán hullámos haj. Magas vagy igen magas termetű (a felnőtt férfiak átlagtermete 174 – 183 cm). A végtagok a törzshöz képest rövidek vagy közepes hosszúságúak, atlétikus vagy robosztus testalkatú, gyakran hízásra hajlamos. A testtömeg igen nagy, egyes szerzők szerint a legnagyobb testtömegű típus a világon. Az amerikai kettős kontinens őslakosságának legmagasabb és legerősebb testalkatú csoportja. Rövid, néha középhosszú koponyaformájú, magas koponyaboltozatú (enyhén hypsicranic), a fej abszolút méretei igen nagyok. Az orr keskeny és magas, egyenes, ritkán hajlott (konvex). Az arc abszolút méretei nagyok, a csontos járomív erősen fejlett. Az áll erős, határozott, a száj széles, az ajkak viszonylag teltek, a szemnyílás enyhén ferde.

Észak-fuegid

thm_0014026226.jpgthm_0014026226_1.jpg

Leírás:

Északi fuegid variáns, amelyet gyakran a tágabb értelemben vett lagoid típuscsoport részének tekintenek. Nevét az argentínai Cuyo tartományban élő huarpe (warpe) törzsről kapta. Nagyon ősi változat, valószínűleg a Dél-Amerikába irányuló legkorábbi migrációs hullámmal érkezett.

Fő elterjedési területe az argentínai Cuyo tartomány és a mai Bolívia déli részének szubtrópusi szavannái voltak.

Tipikus volt a huarpe törzseknél, gyakori a délnyugat-brazíliai Xiriono törzsnél és a mára már majdnem kihalt Cochemingon törzsnél.

Gyakori volt az európai gyarmatosítás előtti időkben, de ma már csak néhány száz főt számlál a népességük, a meszticizáció (az europid típusokkal való keveredés) következtében eltűnőfélben lévő típus.

Meszticizált formában a huarpid jellegek Északnyugat-Argentínában és Dél-Bolíviában a mesztic népesség egy részében kimutathatóak.

 

Fizikai vonásai:

Középbarna, néha sötétbarna bőr, gyakran enyhén hullámos haj.  Középmagas vagy magas termetű, viszonylag karcsú testalkatú. Hosszú, néha középhosszú koponyájú, a fej nagy, a koponya igen magas (hypsicranic). Középszéles orrú. Az arc hosszú, a csontos szemöldökív jól látható. Némelyik egyénnél enyhe fogmedri előreállás tapasztalható. A testszőrzet viszonylag jól fejlett, ami ritka Amerika őslakóinál.

Dél-fuegid

thm_0014026207.jpgthm_0014026207_1.jpg

 

 

Leírás:

A legtipikusabb fuegid variáns. Nevét a dél-amerikai kontinens legdélibb nyúlványát képező Tűzföld – spanyolul Tierra del Fuego – régióról kapta. A déli fuegid variáns a Tűzföld igen hideg, szeles klímájához adoptálódott. Nagyon ősi, valószínűleg a Dél-Amerikába irányuló legkorábbi migrációs hullámmal érkezett. Több szakértő a tágabb értelemben vett lagoid típuscsoport részének tekinti. Elterjedési területe a Tűzföld, valamint Chile legdélibb részei voltak (Chono-szigetek stb.). Ez a variáns a létszámát tekintve soha sem volt igazán jelentős, az európai gyarmatosítás előtt is max. néhány ezer főt számlált. Népessége gyorsan hanyatlott az utóbbi évtizedekben. Utolsó képviselőik a 20. században a Yahgan és Kawesqar törzsek tagjai voltak, de a típus tisztavérű képviselői mára lényegében kihaltak. A már kihalt Chono és Chango törzsekben szintén megtalálható volt.

 

Fizikai vonásai:

Sárgás-vöröses világosbarna bőrszín, egyenes, ritkán hullámos fekete vagy sötétbarna hajjal. Alacsony termetű (a felnőtt férfiak átlagban 160 cm körül vagy az alatt) , a végtagok a törzshöz képest hosszúak, robosztus, hízásra hajlamos testalkatú. Hosszú vagy középhosszú koponyájú, a fej nagy, robosztus kialakítású, egyenes arcú, mérsékelten keskeny orral, az orrgyök alacsony. A homlok keskeny, az arc hosszúkás, viszonylag kicsi és magas fekvésű, a csontos szemöldökív nem túl fejlett. Némelyik egyénnél enyhe fogmedri előreállás tapasztalható.

 

Szacuma

jhg7ajz.png

Leírás: Dél-mongoloid típus Japánból és Koreából, némi tungid hatást mutat. Nevét a Kagoshima régióhoz tartozó Szacumáról kapta. Ma Japán legnépesebb eleme, hiszen Kagoshima, Shikoku és Honshu sűrűn lakott partvidékein található meg. Szintén megtalálható A Rjúkjú-szigeteken és Korea déli partvidékén. A dél-kínai/maláj északi migrációi által alakult ki.

Strandid

strandidm.jpgstrandidf.jpg

Leírás: Alpinoid észak-európai típus, mely Délnyugat-Norvégiában a leggyakoribb. A nevét a tengerpart norvég megfelelőjéről kapta ("Strand"). Valószínűleg redukált paleo-atlanti. Az ősi norvég Fosna kultúrához kapcsolódik. A strandid nem túl gyakori és gyakran kevert, habár megtalálható sok észak-európai népességnél, mint Nyugat-Finnországtól Svédországig, Dánia, Írország és Izland.

Fizikai vonásai: Fehér vagy világos bőr, egyenes vagy hullámos, gyakran barna vagy fekete haj és kevert színű szemek. Közepes testmagasság, endomorf. Rövid fejű, keskeny és gyakran konkáv orr. Az arc viszonylag széles és alacsony, az áll aránylag gyenge. A homlok nem annyira gumóalakú, mint a klasszikus alpesinek, a fej inkább ovális, mint kerek és a termete magasabb.

Tronder

tronderm.jpgtronderf.jpg

Leírás: Észak-európai típus,egyesíti a paleo-atlanti, hallstatt és kelet-nordikus jellegzetességeit. Egyike az ősi vikingek főelemeinek. A nevét a norvégiai Trondelag régióról kapta. Emellett dominál még Norvégia más részein, Izalndon és Közép-Svédországban. Időnként Skandinávia egyéb régiói, Skócia és Északkelet-Anglia. A történelmi vikingek migrációi által szórványosan megtalálható Európa különböző régióiban is (pl. Franciaország, Oroszország és Olaszország).

Fizikai jellemzői: Rózsaszínes fehér bőr, egyenes vagy hullámos, gyakran aranyszőke, időnként vörös vagy barna haj és világos szemek. Magas, ektomorf vagy mezomorf. Középhosszú fejű és erős arcjellemzők, és valamivel meredekebb, kerekebb homlok a hallstatt-hoz viszonyítva. Az arc hosszú, keskeny orr. A fejének mérete közepes. A testszőrzet mérsékelten erős. Viszonylag kis szemek, vékony ajkak, erős áll.

Inuit

inuidm.jpginuidf.jpg

Leírás: Klasszikus eszkimid típus, elterjedése hatalmas, Alaszka, Nunavut és Labrador (Kanada) és Grönland ritkán lakott tundra melleti jeges partvidékén fordul elő. Főként az inuitoknál található meg. A legészakibb típus a világon, többek között az észak grönlandi inughuitok által. Az Amerikában való viszonylag késői migráció eredménye. Megmutatja a legszélsőségesebb adaptációt a világon a sarkvidéki éghajlathoz. Időnként a jupikok, kucsinok, ingalik, csipewjanok, újfundlandiak és más környező népek között is van.

Fizikai vonásai: Világos sárgásbarna/vörösesbarna bőr. Durva egyenes fekete, időnként világosabb haj. Alacsony, endomorf, de izmos, rövid lábú. Hosszú- vagy középhosszú fejű. Egyenes orr. Nagy és szögletes fej. Széles, hegyes áll, kiemelkedő arccsont, szegény testszőrzet. Gyakori a mongolredő.

Sivatagi ausztralid

desertaustralidm.jpgdesertaustralidf.jpg

Leírás: Az ausztralid sivatagi variánsa, mely Belső-Ausztrália száraz éghajlatához alkalmazkodott. Ez a típus állította be a köztudatba a tipikus ausztrál bennszülöttet. Főként az észak-és dél-ausztralid keveréke. Tipikus a ngaanyatjarra, pintupi és pitjantjatjara törzsek között. Ezek a sivatagi emberek a 20. században érintkeztek az európai gyarmatosítókkal, így ez a típus még mindig viszonylag gyakori.

Testfelépítés: Sötét, időnként középbarna bőr. Göndör vagy hullámos haj, mely a szőkétől a barnás feketéig terjed. Közepes testmagasság, ektomorf. Nagyon hosszú fejű, viszonylag kis fej. Extrém rövid arc, mely a homlokhoz és a koponyához képest széles. Az orr nagyon széles és rövid, magas támlával és nyomott orrgyökkel, gyakran konkáv. A szemgödör íve erős, mélyen ülő szemek, nagyon robusztus arcvonások. A testszőrzet közepes.

Kanári

canaridm.jpgcanaridf.jpg

Leírás: Magrebi típus mely hasonlít a cromagnoidokra és észak-európaiakra – valószínűleg részben a konvergens evolúció eredményeként fejlődött ki a neolitikumi észak-afrikaiak által, akik alkalmazkodtak a felhős hegyvidéki régiókhoz és részben az őskori európai bevándorlások által. Történelmileg a Kanári-szigetek néhány helyén, mint Gomera, Tenerife (guancsók) és Gran Canaria, ma erősen keveredett a szigetvilágban is. Még a berberek, tunéziaiak között és Nyugat-Líbiában van.

Fizikai vonásai: Világos bőr, hullámos vöröses, barna vagy szőke haj. Kevert színű szemek. Magas, ektomorf vagy mezomorf. Középhosszú fejű, viszonylag nagyfej. Széles arc, mely időnként kissé alacsony, nagy álkapocs, jelentős szemöldökív, köralakú tarkó. Szegény testszőrzet.

Líbiai

libyidm.jpglibyidf.jpg

Leírás: Észak-afrikai sztyeppei típus, melyet általában orientalid-nak tekintenek. Bár az arab invázió fokozta az orientalid elemet Afrikában a 7-11. század során, a típus ennek eredményeként sokkal korábban a migrációk előtt jelen volt az ősi Líbiában. Mégis gyakori Líbia sztyeppéin, Egyiptomban, Tunéziában, Marokkóban, Algériában és időnként a Szaharában és Andalúziában. Szorosan kapcsolódik a tuareg-hez, mint sivatagi varánsok.

Testfelépítés: Világosbarna bőr, gyakran hullámos fekete haj. Viszonylag magas, ektomorf, Hosszú fejű, a tarkó kör alakú. Hosszú arc, sötét szemek, nagy száj és gyakran konvex, keskeny és kiálló orr.

Préri

planidm.jpgplanidf.jpg

Leírás: Észak-amerikai típus, nevét az észak-amerikai Prériről kapta. A Kolumbusz előtti időkben a közép-kanadai erőkben koncentrálódott, ahonnan kiterjedt a Mississippi-ig. Amikor ez európaiak visszatelepítették a lovat, így a kontinensen a bölényvadászatot lehetővé tette. Ma gyakori a sziú nyelven beszélő népcsoportoknál (dakoták, assziniboinok, lakoták, varjak stb.), feketeláb-indiánoknál, sájeneknél. Kevert az ojibwáknál, apacsoknál, dorgiboknál és egyéb hasonló törzsnél. Ma népesség százezer fő.

Fizikai vonásai: Sárgás/vöröses világosbarna bőr, de a „rézbőrű” név a háborús festékből ered. Egyenes, időnként hullámos, fekete haj. Magas, mezomorf vagy endomorf. Középhosszú fejű, nagy fej. Keskeny, kiálló, hosszú, konvex orr. Szögletes, lapos arc kiálló arccsonttal. Erős álkapocs, széles száj, néha ferde szemek.

Észt-nordikus

aistonordidm.jpgaistonordidf.jpg

Leírás: Kelet-nordikus altípus, gyakori a Balti államok partvidéki régióiban. Az egyik utolsó erődítménye a kelet-nordikusoknak, melyek már csak egy kisebbségi típus az elterjedési területén. Szerepet játszott a tavastid és a tronder kialakulásában is. Legtisztábban a nyugat-finnek és nyugat-észtek között található meg, de még a lettek, litvánok, lengyelek, fehéroroszok között is van és Svédországban, ahol az Hälsingland alvariáns van jelen.

Fizikai vonásai: Világos bőr, egyenes, gyakran szőke haj kék vagy szürke szemekkel. Magas, mezomorf. Középhosszú fejű, magasabb és nagyobb koponyája van, mint a hallstatt nordikusnak. Az arc és a fej kissé szélesebb, az orr hosszú, magas, kiálló, egyenes és keskeny, a homlok magas, az áll erős. Jellemzői összességében markánsak.

Turáni

turanidm.jpgturanidf.jpg

Leírás: Rövid fejű, magas koponyájú típus, amely Közép-Ázsia sztyeppéin őshonos. Középmagas, gyakran karcsú testfelépítés, ovális feje magas az arc középső részén és a keskeny szemhéj horpadt. A szőrzet erős, a szemöldök néha összenő. Valószínűleg az Altájról, Tien San-ról és a Bajkál-tó környékéről származik. Visszaszorult és helyette sok területen jött a mongol invázió. Legmagasabb koncentrációban ma a tádzsikoknál, pamíroknál, ujguroknál és üzbégeknél találhatóak meg a pamíriak (kelet-pamíri, közép-pamíri, síkvidéki pamíri). Egy robusztusabb típus, melyet valószínűleg befolyásolt az ősi andronovo típus ez az andronovo turáni, amely néhány tatárnál gyakori. Magyarországon az alföldi variáns található meg. Néha az alacsony koponyájú aralit értik a klasszikus turánihoz, pedig tungid hatást mutat.

turanid.gif

Indo-melanid

indomelanidm.jpgindomelanidf.jpg

Leírás: Átmeneti csoport az indid és a veddid között, többnyire az Indiai-szubkontinensen koncentrálódott. Jellemzői összességében kaukázusi jellegűek, a haj hullámos, az orrgyök háromszög alakú és viszonylag magas és szélesebb, mint az indid-nek, az ajkak nem túl vastagok. Habár a bőr nagyon sötétbarna, gyakran még a veddid-nél is sötétebb. A neve a „melanin” kifejezésből származik. Összességében morfológiai átfedést mutatnak az etiopidok-kal. Valószínűleg India gazdálkodó népességénél alakult ki, amikor a korai kaukázusiak kiszorították a veddideket. A déli karnatid variáns Tamilnádú területén koncentrálódott, melyről általában azt tartják, hogy a legtipikusabb képviselő. Dzshárkhand-ban és Nyugat-Bengálban az északi kolid variáns még szögletesebb, enyhén gondid jellegű. Az indo-melanidok fontos szerepet játszanak a modern indiaiaknál, kisebb számban a romák és a szintik hozták be az indo-melanid keveredést évszázadokkal ezelőtt Európában.

indomelanid.gif

Kelet-pamíri

eastpamiridm.jpgeastpamiridf.jpg

Leírás: A legeuropidabb pamíri altípus. Leggyakoribb a pamíroknál a Pamír-hegységben Kelet-Tádzsikisztán és Észak-Afganisztán területén. Közelebb áll az armenoid-hoz, mint más turániak.

Fizikai vonásai: Világos barna bőr, egyenes vagy göndör, gyakran barna haj és kevert szemek. Közepes testmagasság vagy viszonylag magas, ektomorf. Rövid fejű. Keskeny, kiálló, időnként konvex orr. Viszonylag erős testszőrzet, vastag szemöldök, mely néha összenő, a szemek nem ferdék.

Afrikai alpinoid

africanalpinoidm.jpgafricanalpinoidf.jpg

Leírás: Magreb legrövidebb fejű típusa, morfológiailag hasonlóságot mutat az alpesivel, illetve kisebb mértékben az armenid-del és a berberid-del. Valószínűleg nem kapcsolódik közvetlenül más alpesiekhez, de a hasonló adaptáció eredménye. Gyakori Algéria és Tunézia területén az Atlasz-hegységben. Alvariáns létezik Dzserba szigetén is. Alacsonyabb gyakorisággal elterjedt Líbián, Egyiptomon és Marokkón keresztül.

Fizikai vonásai: Világos barna bőr, egyenes vagy hullámos barna vagy fekete haj, gyakran sötét, időnként kevert szemek. Közepes testmagasság, endomorf. Rövid fejű, az orr keskeny, egyenes vagy konvex. Jellemzői darabosabbak, mint más alpesieknek, mélyen ülő szemek.

Paleo-szardíniai

paleosardinianm.jpgpaleosardinianf.jpg

Leírás: Ősi típus, mely széles körben elterjedt volt Közép-Európában a neolitikum során, túlélte egy kisebbségi elemként az olasz sziget, Szardínia hegyeiben. Morfológiailag hasonló a berberidhez, habár jelentősen gracilizálódott és genetikailag is különbözik tőle. Mindketten paleo-mediterránok. Hasonló formák nyomokban léteznek Dorogne-ben (Franciaország), Égei-szigeteken, Kelet-Szicíliában, Dél-Calabriában és Dél-Törökországban.

Fizikai vonásai: Világos barna bőr, egyenes vagy hullámos sötét, dús haj. Alacsony, mezomorf vagy endomorf. Hosszú fejű, viszonylag kis fej. Rövid, gyakran konkáv, mérsékelten keskeny vagy mérsékelten széles orr. Durva vonások, alig redukálódtak. Széles és alacsony arc, jelentős szemöldökív, alacsony homlok, mélyen ülő szemek, álkapocs mérete egyszerű.

Szinid

sinidm.jpgsinidf.jpg

Leírás: Kelet-Ázsia domináns csoportja és a legnépesebb a világon. A neolitikumi Kínában alakult ki és jellemző lett a földművesek és a halászok között. Folyamatosan terjeszkedett dél felé, ahol ezt követően más típusok visszaszorultak, később a kereskedők és az iparosok által letelepedett Indokína és Indonézia különböző részein. Gyakran karcsú test, rövid végtagok, középhosszú koponya, viszonylag hosszú és lapos arc, mongolredő gyakori, az orr nem túl széles, a bőr sárgásbarna, a haj egyenes és fekete, a testszőrzet szegény. Észak-Kínában a magas huanghoid-ot gyakran tartják a klasszikus szinidnek. A dél-szinidek más részt alacsonyabbak, zömökebbek és rövidebb koponyájúak, különösen a fő variánsa, a mekongi Dél-Kínában. A két vietnámi variáns (tonkinéz, annamid) gracilisek. A népes jangcei az észak-és dél-szinid között van. A tibeti kham típus robusztusnak tűnő, ősi variáns. Japánban a csósúi és jakonin típusok leginkább szinidek. Az utóbbi évtizedekben a szinidek bevándoroltak a világ különböző régióiban, például Amerika, Ausztrália és Európa.

sinid.gif

Paleo-atlanti

paleoatlantidm.jpgpaleoatlantidf.jpg

Leírás: Ősi típus, mely szórványosan megtalálható Észak-és Nyugat-Európában, általában csak maradványként. A cro magnoni emberrel való hasonlóságot néhány szerző kiemelte. Legerősebb koncentrációban Dél-Norvégia hegyvidéki völgyeiben van (pl. Tydal), Dalarnában (Svédország), Nyugat-Skóciában és Írországban van jelen. Van egy tydal szubvariánsa Skandináviában.

Testfelépítés: Világos bőr, göndör vagy hullámos, időnként egyenes, általában barnás fekete, alkalmanként vörös vagy szőke haj, kevert szemek. Magas, mezomorf vagy endomorf, hosszú karok. Nagyon nagy fej, mely hosszú-vagy időnként középhosszú. Mérsékelten keskeny, gyakran konkáv orr. Robusztusabb, mint a dalo-fáli, valamint a szemöldökív erősebb, az orr és az arc szélesebb és alacsonyabb, a pigmentáció sötétebb.

Orientalid

orientalidm.jpgorientalidf.jpg

Leírás: Széles körben elterjedt mediterrán csoport, gyakori Észak-Afrika és Délnyugat-Ázsia sivatagos és sztyeppés régióiban. Hasonló a mediterránra, mint a hosszú fej, sötét haj, de tőlük sötétebb bőrű, a szemek mandulavágásúak, teltebb ajkak, hosszabb arc, enyhe sasorr és még karcsúbb test. Valószínűleg a jégkorszak után alakult ki korai mediterrán csoportokból, melyek alkalmazkodtak a száraz éghajlathoz. Az alacsony koponyájú arabidot gyakran tartják a legtipikusabb variánsnak. Perzsiában egy magasabb, magasabb koponyájú iráni variáns található meg, Észak-Afrikában egy hozzá hasonló líbiai. A tuareg és az egyiptomi átmenetet képeznek a mediterránnal, az asszír pedig az armenoiddal. Kereskedők, hódítok és bevándorlók által elterjedt sok új régióban az elmúlt évszázadokban, mint Észak-és Kelet-Afrikában, Indiában és Európában.

orientalid.gif

Annamid

annamidm.jpgannamidf.jpg

Leírás: Dél-szinid alvariáns kevesebb hangsúlyos szinid jellemzőkkel, amelyek gyakran általában nagyon gracilisak. Tipikus Annam ősi provinciájában Vietnamban. Kialakzlt a szinid folyamatos terjeszkedése révén délen és asszimiláció az őshonos dél-mongoloid és még veddoid elemekbe. Leggyakoribb Közép-Vietnamban, kissé még kevertebb Dél-Vietnamban. Szorványosa megtalálható Indokínán és Dél-Kínán keresztül.

Fizikai vonásai: Sárgás világosbarna bőr, gyakran kissé sötétebb, mint más dél-szinideké. Durva egyenes vagy kissé hullámos haj. Viszonylag alacsony, ektomorf nagyon gracilis testtel. Rövid fejű. A középszéles orr magasabb, mint más dél-szinideké. Az arc hosszabb és finomabb jellemzőkkel, a szemek nagyobbak, jellemzői áttérnek az europiform irányába, a száj kisebb. A szemek ferdék. Csekély testszőrzet.

Szavolaxid

savolaxidm.jpgsavolaxidf.jpg

Leírás: Kelet-balti variáns, nevét Finnország egy tartományáról, Szavolaxiáról kapta, az új-dunaihoz hasonló. Magterülete Kelet-Finnországban, Karéliában és Észak-Oroszországban, továbbá Lappföldön van. Alkalmanként megtalálható egész Skandináviában és Kelet-Európában, délen a Kárpátokban. Norvégiában és Dél-Svédországban a viszonylag új finn bevándorlás eredménye.

Fizikai vonásai: Fehér vagy világos bőr, egyenes, piszkosszőke vagy barna haj, gyakran világos szemek. Közepes testmagasság, endomorf. Kissé rövid fejű. Kiálló őrlőfogak és viszonylag lapos, széles arc, rövid állkapocs. Középszéles, konkáv, pisze orr. Alacsony és lejtős homlok. Időnként ferde szemek. A tavastidhoz összehasonlítva hosszabb-és kisebb fejű és laposabb arcú.

Indid

indidm.jpgindidf.jpg

Leírás: Mediterrán csoport, leginkább az Indiai szubkontinensen koncentrálódott. Általában sötét hajú, világos-vagy középbarna bőrű és hosszú fejű. Magas homlok, viszonylag keskeny, egyenes orr, gyakran gracilis arcvonású modellezett állal. A mandulavágású szemek és az ajkak általában nagyobbak, mint a klasszikus mediterránnak. Korábban is jelen volt időszámítás előtt 2000-3000-ben az Indus-völgyében Mohendzsodáro és Harappa városában. Valószínűleg különböző indoeurópai vándorlások eredménye Indiában. A kis gracilis indid általában a legtipikusabb variánsnak tekintik. Tartalmazza még egy hegyi indid, egy szingaléz és egy keralai alváltozatot. Északnyugat-Indiában és Pakisztánban a magasabb észak-indid variáns van jelen. A toda-ra néha úgy tekintenek, mint az észak-indid variánsára, de lehet tőle függetlenül is kezelni. Változatos ősi migrációk hozták be Thaiföldre, Arábiába, Madagaszkárra, Indonéziába és Európába, újabban Amerikában, Egyesült Királyságban és Ausztráliában.

indid.gif

Fenno-nordikus

fennonordidm.jpgfennonordidf.jpg

Leírás: Ősi típus Északkelet-Európából, időnként a nordikushoz helyezik, néha meg a kelet-baltihoz. Az Oroszország-szerte élő finn-ugorokhoz kapcsolódik. Ma kisebbségi elem a kelet-finneknél, mint például mordvinok, komik (különösen Vaska környékén), marik, udmurtok és karéliaiak, időnként oroszok, nyugat-finnek, balti népek és még a számik. Néhány maradvány csoportja létezik Szibériában.

Fizikai vonásai: Fehér bőr, egynes, vörös vagy fehéres szőke, időnként vörösesbarna haj. Világos, gyakran vízkék szemek. Viszonylag magas, ektomorf vagy mezomorf darabos testfelépítéssel. A fej rövidebb, mint más nordikusoké és gyakran középhosszú- vagy rövid fejű, az orr egyenes, viszonylag magas és keskeny. Arcjellemzői finomabbak, homloka egyenesebb, az orr kevésbé kiálló.

Andid

andidm.jpgandidf.jpg

Leírás: Dél-amerikai csoport, az Andok hegyeiben őshonos. Ma a legnépesebb indián típus több millió képviselővel, Peru és Bolívia népességének fontos eleme. Ezelőtt kapcsolatuk volt az európaiakkal, gyakran az Inka civilizációban. Hasonlóan más indiánokhoz ez a típus is különböző Bering-szoroson keresztül való kőkori migrációk által alakult ki. A test alacsony és köpcös, nagy mellkas, mely egy adaptáció a nagy magasságban, a koponya magas és középszéles, a homlok ferde, jelentős arccsont, enyhe mongoloid szem rá a jellemző. Kiálló és hosszú, gyakran hajlott orr, viszonylag széles száj, erős áll, egyenes haj, közép-vagy sötét olajbarna bőr. Az észak-andid a legtipikusabb variáns. Közép-andid robosztusabb, világosabb bőrű és laposabb arcú. A chilei Andokban egy speciális dél-andid variáns patagóniai hatással fordul elő.

andid.gif

Armenoid

armenoidm.jpgarmenoidf.jpg

Leírás: Rövid fejű és magas koponyájú típus, melynek húsos jellemzői vannak, lapos tarkó és kampós orr, gyakran fekete haj világosbarna bőrrel, közepes testmagasság és köpcös felépítés. Testszőrzet dús, a szemöldök vastag, az áll gyenge, az alsó ajak telt. Gyakori Kis-Ázsia hegyvidéki régióiban, különösen Örményországban és Anatóliában. Megtalálható volt a suméroknál, babiloniaknál, hettitáknál és ciprusiaknál időszámítás előtt 4000-ben. A dinárihoz hasonlóan a bell-beaker típushoz köthető. A fő variánsa a klasszikus armenid, mely megtalálható Libanontól Észak-Iránon át Örményországig. Anatóliában a finomabb vonású anatóliai variáns van jelen. Más csoportokkal keverve az armenoid hozzá járult több átmeneti variánshoz Európában, Indiában és a Közelkeleten (litorális, kárpáti, asszír, jemeni, indobrahid). A közelmúltban a migrációk hatásával a világ különböző régióiban is van, különösen Közép-Európában.

armenoid.gif

Proto-nordikus

protonordidm.jpgprotonordidf.jpg

Leírás: Ősi kelet-nordikus változat, az észt-nordikus keleti megfelelője. A korai mediterránokkal együtt elterjedt volt a proto indo-európai népességekhez a kelet-ázsiai sztyeppéken (Fatyanovo). Ma felhígult. Még megtalálható szórványosan az oroszoknál, baltiaknál, rodopeieknél, kurdoknál, gilániaknál, alavitáknál, szamartáknál, drúzoknál, néha perzsák, kalashok, pamíriak és időnként az ujgurok között.

Fizikai vonásai: Fehér vagy világos bőr, egyenes vagy hullámos, általában szőke, időnként vöröses haj kék, zöld vagy szürke szemekkel. Magas, ektomorf vagy mezomorf. Hosszú fejű. Hosszú arc, kiálló, hosszú és keskeny, időnként konvex orr. Viszonylag robosztus vonások, mély alsó állkapocs és markáns áll.

Egyiptomi

egyptidm.jpgegyptidf.jpg

Leírás: Líbiai variáns, tipikus Egyiptomban a Nílus völgyében. Az ősi dél/nyugat-ázsiai migrációkból származhat az őshonos berberid típussal keverve. A legtisztábban az egyiptomi koptoknál található meg. Alacsonyabb gyakorisággal az egyiptomi muszlimoknál, észak-szudániaknál és líbiaiaknál. Relatív gyakorisága csökkent az elmúlt évszázadok során, mivel számos más típusból Egyiptomban több lett.

Fizikai vonásai: Világos barna bőr, hullámos vagy göndör fekete haj. Közepes testmagasság, mezomorf vagy ektomorf. Hosszú fejű. A szemek nagyok és a száj viszonylag széles. Keskeny, gyakran konvex orr. Arcjellemzőiben érzékelhető bizonyos mértékű stabilitás, gyakran átmeneti az orientalid és a berberid között.

Litorális

litoridm.jpglitoridf.jpg

Leírás: Típus Európa tengerparti régióiból, amely tartalmaz mediterrán és dinaro-armenid elemeket. Valószínűleg ősi vándorlások eredménye, melyek Kis-Ázsiából a tengeren át történtek. Megtalálható Libanontól és Dél-Törökországtól Ciprusig, Görögországig, Olaszországig, Spanyolországig, Franciaországig (Breton-félsziget, Gironde), részben Brit-szigetek (nyugati és déli partok, Wales, Skócia), Hollandia, Fríz-szigetek, időnként Skandinávia és Lengyelország.

Fizikai vonásai: Világos barna bőr. Egyenes vagy hullámos, barna vagy fekete haj. Sötét szemek. Viszonylag magas, ektomorf vagy endomorf. Középhosszú fejű, enyhén lapos tarkó. Keskeny, gyakran konvex, kiálló orr. Ovális alakú arc, erős testszőrzet.

Kelet-europid

easteuropidm.jpgeasteuropidf.jpg

Leírás: Gyakran depigmentált, viszonylag rövid lábú, középhosszú vagy rövid koponyájú csoport, legnagyobb gyakoriságban Kelet-Európában található meg. Az arc általában laposabb, mint más európaiaké, az arccsont erősebb, gyenge áll, nem túl magas és csapott homlok, keskeny szemhéj. Északkelet-Oroszországban a neolitikum idején alakult ki és azóta gyakori lett, különösen a középkorban. A kelet-balti alcsoportot, mely az északi régiókban van, gyakran tekintik a legtipikusabb képviselőnek. A kelet-baltinak van nyugati változata, a tavastid és egy keleti, a szaxolaxid. A szlávoknál az új-dunai típus gyakori. Eltekintve attól, hogy régen számos változatot azonosítottak vele, különösen az elő-szláv vagy szudéta típust. Az európai telepesek által a kelet-europid bekerült más régiókban is, mint Észak-Amerika vagy Szibéria.

easteuropid.gif

Elő-szláv

preslavicm.jpgpreslavicf.jpg

Leírás: Ősi közép-európai elem, az ősi szlávokhoz. Gyakori a lengyeleknél és nyugat-ukránoknál, különösen Volinyban, Galíciában, Podoliában és Varsó környékén. Megtalálható a Balkánon, a cseheknél, szlovákoknál, osztrákoknál, németeknél, nyugat-ukránoknál és oroszoknál, továbbá a finneknél.

Fizikai vonásai: Fehér vagy világos bőr, egyenes vagy hullámos, barna, ritkán szőke haj, barna vagy kevert színű szemek. Alacsony, endomorf vagy mezomorf rövid lábakkal. Középhosszú, időnként rövid fejű, kis tojás alakú fej. Középszéles, gyakran konkáv orr. Viszonylag alacsony, széles arc, kiálló örlőfogak.

Mediterrán

mediterranidm.jpgmediterranidf.jpg

Leírás: Széleskörű csoport, gyakori a Földközi-tenger egész térségében és a környező régiókban. Hosszú fejű, sötétszemű, világosbarna bőrű és egyenes vagy hullámos, gyakran sötét és dús haj. Kiálló tarkó, kis áll és jól megformált kis száj, mely valamivel lágyabb és teljesebb, mint a nordikusnak, a koponya gyakran kisebb. A magas atlanto-mediterrán alcsoport tipikus képviselője az eurafrikanid, de sokan ide sorolják még a szélesebb arcú, ősibb, cromagnoid-féle berberidet és a keleti pontuszit, amelyiknél úgy tűnik, hogy csatlakozott az ősi indoeurópaiakhoz az eurázsiai sztyeppéken (pl. kurgánok időszámítás előtt 5000-ben). A kis gracilis mediterrán alcsoportról azt tartják, hogy ezek a legtipikusabb mediterránok. A rövid orrú, széles arcú és alacsony paleo-szardíniaiak képviselnek egy ősibb változatot. A transz-mediterrán jellemzői átmenetet mutatnak a gracilis és az atlanto-mediterrán között. A mediterránok tágabb értelemben magába foglalják az orientalidokat és az indideket. Az európai telepesek által egész Amerikában megtalálható.

mediterranid.gif

Asszír

assyroidm.jpgassyroidf.jpg

Leírás: Szemita típus, amely egyesíti az armenoid és az arabid jellemzőit. Történelmileg fontos volt az ősi Hettita Birodalomban és az Asszír civilizációban. Manapság felhígult, de legtisztábban az iszfaháni zsidóknál, de még az askenázi zsidóknál és néhány szíriainál és iráninál fordul elő. Középkori vándorlások behozták Indiába, Afrikába és Európába, ahol hagyományosan megtalálható Lengyelországban, Fehéroroszországban és a Rajna völgyében. Indiában időnként a pársziknál és todáknál van. Újabban pedig átterjedt Amerikában és a világ más régióiban.

Fizikai vonásai: Világos barna, időnként fehér bőr, egyenes vagy hullámos, általában sötétbarna, időnként szőke göndör haj. Közepes testmagasság, endomorf. Rövid fejű, viszonylag kis fej. Kiálló, nagy és húsos orr. Az alsó ajak telt. Arc-és testszőrzet általában dús.